Az első hét

Március 11-18

Reggel 9-ig aludtam egy jóízüt. Brácsának szóltam, hogy ébresszen fel 9-kor, mert egyrészt sok volt a dolgom, másrészt nem akartam teljesen beborítani a bioritmusom. Sikerült is átálnom aznap. Onnantól kezdve 10 kor feküdtam 8 körül keltem. Azért volt elég adósságom az alvás istene felé...

Csütörtökön, és pénteken (11-12) igekeztem minden bürökráciai restanciámat elintézni: igényeltem adószámot, szereztem mobilt (olyan feltöltőkártyásat tudjátok), nyitottam bankszámlát stb.. ezzel el is ment a két nap. Hétvégén Brácsáék részletesebben bemutatták Melbourne nevezetességeit (Mert ugye az előző napi nem ért túl sokat).

A városszerkezetéről röviden: Van egy belső kerülete ami jelegzetesen egy tervezett Amerikai városra hasonlít. Merőleges utcák és magas épületek. Ez elég kicsi területre korlátozódik (kb 12 x 20 utca). Ez az amit hivatalosan Melbourne-nek hivnak (Ha valaki itt lakik akkor annak a levelére Melbourne kerül mint város), de itt szóban CBD-nek mondják (Central Business District). A többi városrészben túlnyomólag Fsz+1 vagy max Fsz+3. Furcsán hangzik, de olyan a városkép mintha a vadnyugaton lennénk, csak festett tégla a homlokzatuak fa helyett.

A tömegközlekedés nem rossz, de Pesten jobb. Sokkal ritkábban járnak a járatok, és nincs akkora variáció. Van villamos, vonat (Hév), és Bus. A villamos ás a Bus áll a dugóba, mert itt alig van dedikált pálya nekik, és többnyire a belső sávon osztozkodnak az autókkal. A vonatok útvonalai, meg olyanok, hogy ha el akarsz menni A-ból B-be, és mondjuk se A, se B nem a belvárosban van, akkor csak úgy tudsz menni, hogy A-C,C-B, mert minden vonat a városba tart. Nagyon érezhető, hogy fiatal a város/ország. Minden a XIX.sz. óta épült. A fő építőanyag a fa (most nem a felhőkarcolókra gondolok, hanem a "sanyi" házára). A födémek, pici fa rácsostartókra (gerendák helyett) kerülő fasza OSB lapból áll amire mehet a burkolat azonnal. Nekem ez kicsit gyanus, de mindenesetre ez van. A falak is fa vázra szerelt lab burkolat, kivülre meg egy fél sor tégla, vagy amit akarsz. A tetők szinten fa-rácsostartókból készülnek. Ezek az rácsos tartók előregyártottak, amit helyszinen csak össze szerelnek. Ebből az is fakad, hogy nincsenek beépítve a tetőterek. Mivel itt nincs túl hideg télen sem (kb 10 fok), gondolom nem kell nekik a hőtárolás meg szigetelés. Hogy nyáron mi van azt nem tudom. Mindenesetre itt most ősz van és lassan beköszönt a tél. Jelenleg az ősz az nagyon kellemes, fürödni már sajnos nem lehet, de 22 fok körül van.

Nem akarom a kedves olvasó táboromat fölöslegesen untatni részletekkel, csak amit igazán fontos ítélek. Ha valami érdekelne kérdezettek.

A hétvégi városnézés után Hétfőn immár saját elérhetőséggel (cim- telefon- adószámmal) elkezdtem állást vadászni. Brácsa vett nekem hétvégi újságot amibe az álláshírdetések vannak, valamint az interneten böngésztem. Elég sok hirdetés volt, de mind egy állásközvetítő cégen keresztül ment. Itt úgy működik (szerintem szarul különben), hogy a cégek nem adnak fel sk. álláshirdetést, hanem megbíznak ilyen cégeket azzal, hogy szerezenek nekik alkalmazottat, hogy ne nekik keljen ezzel baszkódni. Az építő iparral körülbelül 3 ilyen cég foglalkozik. Tehát ami állás meg volt hirdetve (kb 50) az ezen a 3 cégen belül oszlott szét. Hétfőn szét is küldtem mindenhová az önéletrajzomat minden magabiztossággal felruházva. Basztak válaszolni. Kedden megpróbáltam újra, de most telefonon is bombáztam őket. Basztak válaszolni. Sőt akkora pofátlanság megy: A titkárnő udvariasan felveszi a telefont. Majd mikor kéred az illetőt akinek a neve meg van adva, hogy őt hívd (bizalommal, azonnal) közlik, hogy most épp tárgyal, beszél a másik vonalon, vagy egyéb rossz duma. A szájába rágom, hogy de mondja ám meg neki, hogy hivjon vissza, mert én kellek nekik. Basznak visszahivni vagy irni. Mindegy rajtam egy fillért nem kerestek az biztos. Kicsit fel is húztam magam, ahogy ezt most leirtam. Buzik. Na mindegy kedden se volt semmi változás. Ekkor kicsit kezdtem beszarni, mert nem volt több állás amire jelentkezhettem volna. Maradtak az alternativák. Jelentkeztem egy ringlisszerelői állásba, meg egy gyárba is ...oda se kellettem. A gyár pedig érdekes lett volna, mert épp az elöbb említett fa rácsostartókat gyártották, és gondoltam ez jó kiugrási lehetőség is mert, ha kiderül, hogy a összeszerelő fiú iszonyat mérnök, azzonal előléptetnek vagy valami. Gondoljatok bele, agyalnak: Vezérigazgató - "ehhez a házhoz milyen tartót kéne csinálni John?" - Mire a fűrészpad mögül az újfiú - "Bocsánat, hogy beleszólok, de igy meg úgy kéne csinálni" - "Te vagy az újfiú vagy európából?" - "Igen" - "És honnan értesz te ehhez?" - "Mérnök vagyok" - "Fúúú, pont ilyen kitűnő európai szakemberre van szükségünk. Nessze itt egy millió dollár előlegként magadnak, te fogod az új gyárat vezetni" vagy valami ilyesmi. Na de mindegy, mert nem így történt. Ezekkel ugyan sikerült telefonon beszélnem, de mikor kiderült, hogy semmi gyakorlatom a fa-rácsostartó gyártásban nem kellettem nekik. Ekkor arra gondoltam, hogy elkezdek házalni. Mivel nem volt cégnév fent az interneten, mert a cégek nevét titkoolják, nehogy kikerüld őket, ezért azt találtam, ki hogy felekeresem a nagy kivitelező cégeket, hogy mondják meg kivel terveztetnek, és majd bekopogok oda. Szerdán d.u. el is mentem még egy ilyen céghez. A recepciós hölgynek előadtam szépen mosolyogva, hogy ki vagyok és mit is szeretnék. Mondta, hogy ők sajnos nem foglalkoztatnak építészt, de megadja egy pár mérnöki iroda nevét akikkel ők dolgoznak, amit ugyan nem szabadna kiadnia, mert titok, de azért nekem megteszi. Mondtam is neki, nagyon aranyos tetszik lenni és igazán kedves. Ellenállhatatlan voltam, értitek. Másnap az újonan megkapott cimekkel felruházva elindultam. Bemegyek az első helyre és itt is egy idősebb recepcióhölgy fogadott. Láttam, hogy ez is jól fog menni... Itt is előadom, hogy építész vagyok és munkát keresek. Mondja, hogy ők nem építészek hanem statikusok és egyéb mérnökök (viz stb. civil engineering nem tudom magyarul az mi). Mondtam neki kicsit kétségbeesve, hogy rajzolnék szivesen bármit nekik. Erre nyugtatóan azt mondja, hogy várjak egy picit, felhív valakit. Felhivja ez egyik főnököt, hogy itt egy srác nagyon szimpatikus szerinte hallgasson meg (közbe a kagylót cinkosan befogva oda súgja nekem, hogy kell nekik valaki szerencsém van). Bekisért a tárgyalóba és lejött hozzám a fönök, mivel nem voltam hivatalos interjúra beidézve az egész nagyon laza beszélgetésbe csapott át és érztem, hogy szimpatizál velem. Ekkor behivta a pénzügyes górét is, vele is váltottam pár szót, mikor a másik közbe szólt, hogy kell nekem a srác. Vegyük fel. Ez az bazdmeg. gondoltam. Azzonal felkisértek az irodába és leültettek dolgozni. Haza se engedtek. Igy lett állásom. http://www.bonaccigroup.com/ (itt dolgozom)

Az Út... III. rész

Március 10. (Szerda)

Kedden éjfélkor felszálltam Bangkokból. Ez volt a legkisebb konzerv ahol valaha ültem. Épphogy befértem behúzott lábakkal ebbe a remek Airbusba. Szétvetett az ideg, már nagyon akartam volna egyett aludni, de ebből biztos, hogy nem lesz semmi. Ismét nagyon kiváncsian vártam, hogy a rohadt térképes tv megmondja, hogy hány perc az út...10 óra. Fasza. Mellettem két német ült. Akik szintén remek alvók voltak. Ettől is teljesen kikészültem, hogy miért én kaptam az ablak mellett helyet, miért nem ezek a narkolepsziás buzik. Emlékszem kicsit ciki volt mikor kiakartam mászni, hogy sétálgassak egyett mert zsibbadt mindenem a szűk helytől. Csak úgy tudtam kijutni, hogy felmásztam a karfákra. Na mármost képzeljük el (a feleség aludt mellettem), hogy az egyik lábam a baloldali karfán, a másik a jobboldalin, a "csipőm", a fejénél, a két kezem pedig a fejtámláján. Természetesen ahogy óvatoskodtam, sikerült felébresztenem erre lenyűgöző látványra.... mindkettőt. A férj kérdően néz, ahogy én a felesége felett görnyedve sürű entschuldigungok közepette próbálok kijutni. Na szóval így telt ez az út.

Szerdán d.u. 3 kor érkezett a gépem Melbourne-be. Már nagyon kivoltam. Arra gondoltam, most milyen fasza lenne, ha csomagjaimat elhagynák, vagy ilyesmi, de hálaistennek nem volt semmi gáz. Már alig vártam, hogy a Brácsával találkozzunk. Aki nem tudja, hogy ki is a Brácsa annak röviden: Brácsa, tisztességes nevén Beretka Gyula '56-ba költözött Ausztráliába, akit én a Melinda révén ismerek. Melinda édesapjának egy régi ismerőse. Rendkívül nagyvonalúan, felajánlotta, hogy a kezdeti szárnybontogatásaimat segíti azzal, hogy ameddig nem kerülök sínre, nála lakhatok, és amiben csak tud segit, hogy eltudjak helyezkedni. Ez elött mindössze csak egyszer találkoztunk. Azóta persze jól összebarátkoztunk (erről is majd be fogok számolni, de nem ebben a post-ban). Brácsa szintén a Műegyetemen végzett mint vegyészmérnök, és egy rendkívüli vizilabdázó volt. Ausztrláiába költözve rengeteg sikert könyvelt el mint vizilabdázó, mint vegyés. Ki ha nem egy magyar tanitaná meg ezeket itt vizilabdázni?

Na szóval ott tartottunk, hogy már alig vártam, hogy láthassam Brácsát, akárcsak egy régi jó ismerőst. Ki léptem a fogadótérbe, és ott volt. Nem volt nehéz felismerni, mert nagyon komoly szemöldökei vannak :) "De jó" gondoltam, "végre vége ennek az útnak pihenhetek". Beszálltunk az autóba és elindultunk "haza". Az első pár: Milyen volt az utad stb... tipusu kérdés után Brácsa barátom elő állt azzal, hogy nem fekhetek le rögtön, mert akkor nehezen fogok átállni, úgyhogy inkább kocsikázunk és várost nézunk, s majd 8 kor lefekhetek.... Pfuuu...gondoltam ez fasza lesz, de hát nem vitatkoztam, nem akartam tuskó lenni, pedig nagyon vágytam már egy ágyra. Igyekeztem mindenre érthetően és lelkesen válaszolni, ami nagyon nehezen ment, pláne ahogy ringatott az autó, több mondatot át pislantottam, de ilyenkor az ember előkapja, az adu ász választ: "mmm..igen, nagyon szép/érdekes":)

7 óra körül haza értünk, a városnézésből. Megvacsoráztunk. Brácsa nagyon jól főz különben, nagyon jókat ettem nála. Lezuhanyoztam és óraműpontossággal 8-kor elájultam.....

Az Út... II. rész

Március 9. (Kedd)

Hétfő este 10-kor tovább indultam Londonból....Bangkokba. Itt már nem volt olyan nagy szerencsém a hellyel, elég szűk volt a hely, és előre láttam, hogy ebből túl sok alvás nem lesz. Kiváncsian figyeltem azt a térképes/adatos tv-t, hogy hány órás is lesz ez a fasza kis út. 13 óra! Thai légitársasággal mentem, akik nagyon aranyosak, udvariasak voltak. Hajolgattak, konnyakkal kínáltak (rögtön elfogadtam, hátha elalszom), viszonylag jó volt az étel (Itt megjegyezném, hogy még mindig talán a Malévon a legjobb a koszt) és szép szines ruhájuk volt. Emlékszem vmi nagyon rossz filmet adtak (azt hiszem kezdtem nyűgős lenni), a szomszédom se volt vmi nagy arc (az bezzeg vacsi után rögtön elájult, rohadjon meg). Mindegy néztem a szar filmet és minnél több konyakot próbáltam magamba tukmálni, ami meg is hozta áldásos hatását mert sikerült egy kicsit elkábulni. Aludtam egy pár órát és lassan elkezdett világosodni. Valahogy átvészeltem az utat, de nagyon nem éreztem jól magam. Viszont nagyon szép volt a thai-táj. Alig vártam már, hogy leszáljunk, és végre kinyújtozkodhassak. Nagyon koszosnak éreztem magam (valószinüleeg az is voltam), és ragadtam. Nem is kellett több a ragadós testemnek, hogy megérkeztem faszán felöltözve (otthon mikor elindultam és Londonba is minuszok voltak) a 38 fok és 100%-os páratartalomba....csomagokkal. Na mondom, most mit csináljak? Itt is volt 10 órám mire a gép tovább indult (2 kor érkeztem, és éjfélkor indultam tovább). Mindenképp megakartam nézni Bangkokot ha már ennyi időm van, de valahogy a a csomgjaimtól és ruháimtól meg kéne szabadulni, mielött betaxizom a városba, ami 1 órára volt a reptértől. Kiléptem a reptér elé, hogy elszivjak egy jó megérdemelt cigarettát, és ahogy befejeztem a cigit. Beállt elém egy busz ami az Airport hilton-ba vitte az utasokat. Ez az! irány a hiltonba gondoltam, legrosszabb esetbe kiveszek egy szobát és oda becsövezek amig a városba vagyok. A busz át is vitt 5 perc alatt. Megérkeztem egy gyönyörű szállodába, hatalmas előtér (kb 8000 nm, minden márvány), azonnal kezdtem magam jóérezni. Egy hölgy rögtön odalépett hozzám, mondtam neki, hogy szeretnék egy szobát. Mondott vmi házszámot. Kérdeztem, hogy az mennyi USD, hogy legyen vmi fogalmam, mert éreztem, hogy ez nem lessz karcsú. Sok volt... Mondom neki, hogy adja már oda olcsóbban, mert igazából csak lecuccolnék, és zuhanyoznék amig a gépem indul. Azt tanácsolta, hogy akkor inkább vegyek egy, egy napos bérletet a konditerembe, ott lerakhatom a cuccaimat és zuhanyozhatok és az csak kb $3. Nagyon jó. Így is tettem. Lezuhanyoztam és felfrissülve még beültem a szálloda kávézójába kávézni és cigizni. Aki ismer az tudja, hogy nekem ez önmagába rendkivül jó kikapcsolódás. Na de mindegy nagy nehezen rászántam magam, hogy elinduljak a városba. Visszamentem a reptérre, hogy fogjak egy taxit magamnak. Odamentem az információs pulthoz és elmagyaráztam a hölgynek, hogy szeretnék bemenni a városba és vacsorázni egyet és, hogy hova menjek? A térképen mutatott nekem vmit, hogy az jó lesz menjek oda, egy papírfecnire ráfirkált valamit Thaiul, és mondta, hogy ezt adjam a taxisnak. Elötte persze elmagyarázta, hogy ne szálljak be bármilyen taxiba, hanem csak bizonyos taxikba. Gondoltam magamba, ha ez egy olajozottan működő szervkereskedő brigád akkor nekem reszeltek. Mindegy leszarom, gondoltam. Kimentem, megkerestem az instrukciók alapján a taxist kezébe nyomtam a cetlit és elindultunk.... Mr. Choocchart volt a sofőröm, ő elvileg beszélt angolul, de gyakorlatilag nem. Mindegy hála istennek egy nagyon jó fej fazon volt, sokat nevettünk, hülyéskedtünk az úton (ami 1 óra oda és 1 vissza). Persze előre megállapodtunk a viteldíjjon, ami nekem megérte, de tudom, hogy át lettem baszva, de így is nagyon olcsó volt. Ráadásul mondta, hogy elvisz vacsorázni, megvár az étterem elött és visszahoz. Az étterem nagyon jó volt látszott rajta, hogy turista hely, de profi volt. Mielött le ültettek kiválasztottam, hogy melyik halat süssék ki nekem, és hogyan. Elmagyaráztam, hogy mindegy csak csípős legyen. Úgy se volt fogalmam, hogy mik a lehetőségek. Leültettek, hozzattam a pincérrel magamnak cigit a közértből (ezt ő ajánlotta fel mert az étterembe nem volt), kaptam egy kókuszt ami ki volt faragva és benne kókusz tej volt. Ez volt az italom. Ekkor belépett az étterembe egy angol srác aki szintén egyedül volt. Oda mentem, hozzá, hogy hamár mindketten egyedül ülünk, akkor üljünk már össze. Nagyon örült, át is cuccoltam a kókuszommal hozzá. Ő valami fizetett szabságon volt 2 hónapig és ázsiát járja befele éppen. Kérdeztem, hogy miért pont ebbe az étterembe jött. Ki lehetett volna találni...egy taxis hozta ide! Taxisok keményen kaphatják a jattot. Közbe kihozták az ételt ami egy hadsereget ellátot volna nehogy kettőnket. Én kaptam egy hegy rizsát, egy másik hegy zöldséggel, és persze az eléj kiválasztott halat. A srác kapott egy vödör levest és egy halat. Rögtön megállapítottuk, hogy mindenki nyugodtan egyen mindenből, mert ez rengeteg. Tényleg nagyon finom és friss volt minden, és persze kurva csípős, De hát ezt kértem, nem panaszkodhattam. Áradozhatnék, hogy tényleg mennyire jó volt, de az nem annyira érdekes itt. Szép lassan megkajáltunk, és nekem lassan vissza kellett indulnom a reptérre. Mr. Choocchart szolgálat készen ott állt a taxija mellett ahol hagytam. Visszafele még jót dumálgattunk (valahogy), megadta a számát, hogy ha legközlelebb arra járok, akkor hivjam. Elbúcsuztunk és én tovább indultam. Már nagyon éreztem, hogy kezdek kimerülni.....

Az Út.... I.rész

Kedves mindeki,

Kicsit késve ugyan, de talán még nem telt el annyi idő, hogy elfelejtsem élményeimet.

Fényképező gépem nincs uh sajnos saját fotók nem lesznek. De igyekszem Jókai-szerű leírásokkal pótolni:)

Március 8 (hétfő).

Hosszú utamat megkezdem.... Anyagi szempontokat előtérbe helyezve sikerült egy nagyon jó gyors, hatékony járat kombinációt összehoznom.

Reggel 7:30-kor indult az első gépem Londonba. Ez persze azzal jár, hogy 5:30-ra ki kellett érnünk a reptérre. Frissen és kipihentem indultam el. A rohadt malév persze kifizettetett velem egy, még egy londoni jegy értékű túlsúly pótdíjjat. Rohadjanak meg. Hiába próbáltam érvelni, hogy messze megyek kezitcsókolom stb... Melindától nehéz búcsút vettem, majd meghasadt a szivem, de bízom benne, sőt tudom, hogy megfogja ez érni nekünk hosszútávon.

Hála istennek sikerült egy jó ülőhelyet kifognom, mert az egyik vészkijáratnál kaptam, helyet és annyi helye volt a lábamnak, mintha business classon utaztam volna. Végig aludtam az utat Londonig. A Gatwickre érkeztem reggel 8:45 körül. A következő etap csak este 10 kor indult a Heathrow-ról. A csomagjaimat kikellett szednem és magamhoz vennem, mert külön foglaltam Londonig és onnan Melbourne-be. Szerencsére Say Orsival előre megbeszéltem, hogy ameddig Londonba baszom a rezet a cuccaimat lerakhatom náluk az irodába. nagyjából ebéd időre be is értem hozzá, leraktam a csomagjaimat és meg ebédeltünk. Beszélgettünk egy jót, aztán ő visszament dolgozni. Nagyon hideg volt emlékszem és még a végén szakadt egyet Londoni módra, az eső. 8-ra kiértem a Heathrowra, és még 2 órát dekoltam a reptéren mire elindultam. Hála istennek itt nem kellett túl súlyt fizetnem, mert ha kellett volna akkor szerintem a reptéren mosogattam volna egy darabig.