Az Út... III. rész

Március 10. (Szerda)

Kedden éjfélkor felszálltam Bangkokból. Ez volt a legkisebb konzerv ahol valaha ültem. Épphogy befértem behúzott lábakkal ebbe a remek Airbusba. Szétvetett az ideg, már nagyon akartam volna egyett aludni, de ebből biztos, hogy nem lesz semmi. Ismét nagyon kiváncsian vártam, hogy a rohadt térképes tv megmondja, hogy hány perc az út...10 óra. Fasza. Mellettem két német ült. Akik szintén remek alvók voltak. Ettől is teljesen kikészültem, hogy miért én kaptam az ablak mellett helyet, miért nem ezek a narkolepsziás buzik. Emlékszem kicsit ciki volt mikor kiakartam mászni, hogy sétálgassak egyett mert zsibbadt mindenem a szűk helytől. Csak úgy tudtam kijutni, hogy felmásztam a karfákra. Na mármost képzeljük el (a feleség aludt mellettem), hogy az egyik lábam a baloldali karfán, a másik a jobboldalin, a "csipőm", a fejénél, a két kezem pedig a fejtámláján. Természetesen ahogy óvatoskodtam, sikerült felébresztenem erre lenyűgöző látványra.... mindkettőt. A férj kérdően néz, ahogy én a felesége felett görnyedve sürű entschuldigungok közepette próbálok kijutni. Na szóval így telt ez az út.

Szerdán d.u. 3 kor érkezett a gépem Melbourne-be. Már nagyon kivoltam. Arra gondoltam, most milyen fasza lenne, ha csomagjaimat elhagynák, vagy ilyesmi, de hálaistennek nem volt semmi gáz. Már alig vártam, hogy a Brácsával találkozzunk. Aki nem tudja, hogy ki is a Brácsa annak röviden: Brácsa, tisztességes nevén Beretka Gyula '56-ba költözött Ausztráliába, akit én a Melinda révén ismerek. Melinda édesapjának egy régi ismerőse. Rendkívül nagyvonalúan, felajánlotta, hogy a kezdeti szárnybontogatásaimat segíti azzal, hogy ameddig nem kerülök sínre, nála lakhatok, és amiben csak tud segit, hogy eltudjak helyezkedni. Ez elött mindössze csak egyszer találkoztunk. Azóta persze jól összebarátkoztunk (erről is majd be fogok számolni, de nem ebben a post-ban). Brácsa szintén a Műegyetemen végzett mint vegyészmérnök, és egy rendkívüli vizilabdázó volt. Ausztrláiába költözve rengeteg sikert könyvelt el mint vizilabdázó, mint vegyés. Ki ha nem egy magyar tanitaná meg ezeket itt vizilabdázni?

Na szóval ott tartottunk, hogy már alig vártam, hogy láthassam Brácsát, akárcsak egy régi jó ismerőst. Ki léptem a fogadótérbe, és ott volt. Nem volt nehéz felismerni, mert nagyon komoly szemöldökei vannak :) "De jó" gondoltam, "végre vége ennek az útnak pihenhetek". Beszálltunk az autóba és elindultunk "haza". Az első pár: Milyen volt az utad stb... tipusu kérdés után Brácsa barátom elő állt azzal, hogy nem fekhetek le rögtön, mert akkor nehezen fogok átállni, úgyhogy inkább kocsikázunk és várost nézunk, s majd 8 kor lefekhetek.... Pfuuu...gondoltam ez fasza lesz, de hát nem vitatkoztam, nem akartam tuskó lenni, pedig nagyon vágytam már egy ágyra. Igyekeztem mindenre érthetően és lelkesen válaszolni, ami nagyon nehezen ment, pláne ahogy ringatott az autó, több mondatot át pislantottam, de ilyenkor az ember előkapja, az adu ász választ: "mmm..igen, nagyon szép/érdekes":)

7 óra körül haza értünk, a városnézésből. Megvacsoráztunk. Brácsa nagyon jól főz különben, nagyon jókat ettem nála. Lezuhanyoztam és óraműpontossággal 8-kor elájultam.....