Az Út... II. rész

Március 9. (Kedd)

Hétfő este 10-kor tovább indultam Londonból....Bangkokba. Itt már nem volt olyan nagy szerencsém a hellyel, elég szűk volt a hely, és előre láttam, hogy ebből túl sok alvás nem lesz. Kiváncsian figyeltem azt a térképes/adatos tv-t, hogy hány órás is lesz ez a fasza kis út. 13 óra! Thai légitársasággal mentem, akik nagyon aranyosak, udvariasak voltak. Hajolgattak, konnyakkal kínáltak (rögtön elfogadtam, hátha elalszom), viszonylag jó volt az étel (Itt megjegyezném, hogy még mindig talán a Malévon a legjobb a koszt) és szép szines ruhájuk volt. Emlékszem vmi nagyon rossz filmet adtak (azt hiszem kezdtem nyűgős lenni), a szomszédom se volt vmi nagy arc (az bezzeg vacsi után rögtön elájult, rohadjon meg). Mindegy néztem a szar filmet és minnél több konyakot próbáltam magamba tukmálni, ami meg is hozta áldásos hatását mert sikerült egy kicsit elkábulni. Aludtam egy pár órát és lassan elkezdett világosodni. Valahogy átvészeltem az utat, de nagyon nem éreztem jól magam. Viszont nagyon szép volt a thai-táj. Alig vártam már, hogy leszáljunk, és végre kinyújtozkodhassak. Nagyon koszosnak éreztem magam (valószinüleeg az is voltam), és ragadtam. Nem is kellett több a ragadós testemnek, hogy megérkeztem faszán felöltözve (otthon mikor elindultam és Londonba is minuszok voltak) a 38 fok és 100%-os páratartalomba....csomagokkal. Na mondom, most mit csináljak? Itt is volt 10 órám mire a gép tovább indult (2 kor érkeztem, és éjfélkor indultam tovább). Mindenképp megakartam nézni Bangkokot ha már ennyi időm van, de valahogy a a csomgjaimtól és ruháimtól meg kéne szabadulni, mielött betaxizom a városba, ami 1 órára volt a reptértől. Kiléptem a reptér elé, hogy elszivjak egy jó megérdemelt cigarettát, és ahogy befejeztem a cigit. Beállt elém egy busz ami az Airport hilton-ba vitte az utasokat. Ez az! irány a hiltonba gondoltam, legrosszabb esetbe kiveszek egy szobát és oda becsövezek amig a városba vagyok. A busz át is vitt 5 perc alatt. Megérkeztem egy gyönyörű szállodába, hatalmas előtér (kb 8000 nm, minden márvány), azonnal kezdtem magam jóérezni. Egy hölgy rögtön odalépett hozzám, mondtam neki, hogy szeretnék egy szobát. Mondott vmi házszámot. Kérdeztem, hogy az mennyi USD, hogy legyen vmi fogalmam, mert éreztem, hogy ez nem lessz karcsú. Sok volt... Mondom neki, hogy adja már oda olcsóbban, mert igazából csak lecuccolnék, és zuhanyoznék amig a gépem indul. Azt tanácsolta, hogy akkor inkább vegyek egy, egy napos bérletet a konditerembe, ott lerakhatom a cuccaimat és zuhanyozhatok és az csak kb $3. Nagyon jó. Így is tettem. Lezuhanyoztam és felfrissülve még beültem a szálloda kávézójába kávézni és cigizni. Aki ismer az tudja, hogy nekem ez önmagába rendkivül jó kikapcsolódás. Na de mindegy nagy nehezen rászántam magam, hogy elinduljak a városba. Visszamentem a reptérre, hogy fogjak egy taxit magamnak. Odamentem az információs pulthoz és elmagyaráztam a hölgynek, hogy szeretnék bemenni a városba és vacsorázni egyet és, hogy hova menjek? A térképen mutatott nekem vmit, hogy az jó lesz menjek oda, egy papírfecnire ráfirkált valamit Thaiul, és mondta, hogy ezt adjam a taxisnak. Elötte persze elmagyarázta, hogy ne szálljak be bármilyen taxiba, hanem csak bizonyos taxikba. Gondoltam magamba, ha ez egy olajozottan működő szervkereskedő brigád akkor nekem reszeltek. Mindegy leszarom, gondoltam. Kimentem, megkerestem az instrukciók alapján a taxist kezébe nyomtam a cetlit és elindultunk.... Mr. Choocchart volt a sofőröm, ő elvileg beszélt angolul, de gyakorlatilag nem. Mindegy hála istennek egy nagyon jó fej fazon volt, sokat nevettünk, hülyéskedtünk az úton (ami 1 óra oda és 1 vissza). Persze előre megállapodtunk a viteldíjjon, ami nekem megérte, de tudom, hogy át lettem baszva, de így is nagyon olcsó volt. Ráadásul mondta, hogy elvisz vacsorázni, megvár az étterem elött és visszahoz. Az étterem nagyon jó volt látszott rajta, hogy turista hely, de profi volt. Mielött le ültettek kiválasztottam, hogy melyik halat süssék ki nekem, és hogyan. Elmagyaráztam, hogy mindegy csak csípős legyen. Úgy se volt fogalmam, hogy mik a lehetőségek. Leültettek, hozzattam a pincérrel magamnak cigit a közértből (ezt ő ajánlotta fel mert az étterembe nem volt), kaptam egy kókuszt ami ki volt faragva és benne kókusz tej volt. Ez volt az italom. Ekkor belépett az étterembe egy angol srác aki szintén egyedül volt. Oda mentem, hozzá, hogy hamár mindketten egyedül ülünk, akkor üljünk már össze. Nagyon örült, át is cuccoltam a kókuszommal hozzá. Ő valami fizetett szabságon volt 2 hónapig és ázsiát járja befele éppen. Kérdeztem, hogy miért pont ebbe az étterembe jött. Ki lehetett volna találni...egy taxis hozta ide! Taxisok keményen kaphatják a jattot. Közbe kihozták az ételt ami egy hadsereget ellátot volna nehogy kettőnket. Én kaptam egy hegy rizsát, egy másik hegy zöldséggel, és persze az eléj kiválasztott halat. A srác kapott egy vödör levest és egy halat. Rögtön megállapítottuk, hogy mindenki nyugodtan egyen mindenből, mert ez rengeteg. Tényleg nagyon finom és friss volt minden, és persze kurva csípős, De hát ezt kértem, nem panaszkodhattam. Áradozhatnék, hogy tényleg mennyire jó volt, de az nem annyira érdekes itt. Szép lassan megkajáltunk, és nekem lassan vissza kellett indulnom a reptérre. Mr. Choocchart szolgálat készen ott állt a taxija mellett ahol hagytam. Visszafele még jót dumálgattunk (valahogy), megadta a számát, hogy ha legközlelebb arra járok, akkor hivjam. Elbúcsuztunk és én tovább indultam. Már nagyon éreztem, hogy kezdek kimerülni.....

Az Út.... I.rész

Kedves mindeki,

Kicsit késve ugyan, de talán még nem telt el annyi idő, hogy elfelejtsem élményeimet.

Fényképező gépem nincs uh sajnos saját fotók nem lesznek. De igyekszem Jókai-szerű leírásokkal pótolni:)

Március 8 (hétfő).

Hosszú utamat megkezdem.... Anyagi szempontokat előtérbe helyezve sikerült egy nagyon jó gyors, hatékony járat kombinációt összehoznom.

Reggel 7:30-kor indult az első gépem Londonba. Ez persze azzal jár, hogy 5:30-ra ki kellett érnünk a reptérre. Frissen és kipihentem indultam el. A rohadt malév persze kifizettetett velem egy, még egy londoni jegy értékű túlsúly pótdíjjat. Rohadjanak meg. Hiába próbáltam érvelni, hogy messze megyek kezitcsókolom stb... Melindától nehéz búcsút vettem, majd meghasadt a szivem, de bízom benne, sőt tudom, hogy megfogja ez érni nekünk hosszútávon.

Hála istennek sikerült egy jó ülőhelyet kifognom, mert az egyik vészkijáratnál kaptam, helyet és annyi helye volt a lábamnak, mintha business classon utaztam volna. Végig aludtam az utat Londonig. A Gatwickre érkeztem reggel 8:45 körül. A következő etap csak este 10 kor indult a Heathrow-ról. A csomagjaimat kikellett szednem és magamhoz vennem, mert külön foglaltam Londonig és onnan Melbourne-be. Szerencsére Say Orsival előre megbeszéltem, hogy ameddig Londonba baszom a rezet a cuccaimat lerakhatom náluk az irodába. nagyjából ebéd időre be is értem hozzá, leraktam a csomagjaimat és meg ebédeltünk. Beszélgettünk egy jót, aztán ő visszament dolgozni. Nagyon hideg volt emlékszem és még a végén szakadt egyet Londoni módra, az eső. 8-ra kiértem a Heathrowra, és még 2 órát dekoltam a reptéren mire elindultam. Hála istennek itt nem kellett túl súlyt fizetnem, mert ha kellett volna akkor szerintem a reptéren mosogattam volna egy darabig.